Ó, lennék csak tükör, tükör!
Hogy bennem nézhetnéd magad,
hogy láthatnálak szüntelen,
látnám szépséged, lényedet!
Ó, bár lehetnék fésűd én!
Lassan-lassan elkezdeném
fésülni, szántaní hajad,
így gondozgatnám véghetetlen.
Ó, bár lehetnék könnyű szél!
Indulnék, teljes áradat,
hogy kebeledre hulljak, és
édesen szellőzzünk, te s én.
Ó, bár lehetnék végül álom!
Érkeznék minden este hozzád,
hogy édes-édes szemedet
védő sötéttel csak bekössem.
