Szarka István

Katángkék

Midõn valamely hajnalon
a katáng égi kékje
elõdbe lejt a harmatos mezõben,
s megindul kifelé a nyár
zsigereidbõl, s indulsz magad is
Somvirág felé, jövendõ márciusba:
de szép az! (A katángot
így õrizd: õ is ember;
lényegi kékje kihuny, ha bántod.)