Ne áruld el nekik!
Csak annyit mondj, ha kérdezik,
hogy néhány szó maradt talán
abból, mi gyermekkoromból létezik.
A beszédes, tiszta tekintetekből,
mikben a világ mossa vétkeit.
Ne szólj erről semmit!
Ne lássák meg soha könnyeid!
Ne áruld el nekik!
Csak annyit mondj, ha kérdezik,
hogy néhány szót mondtam
az éjről, amikor csillogó hajfürtjeid,
mint sátor borultak rám. S szemünk
között csendben rezgett egy szivárvány.
Ne szólj erről semmit!
Ne lássák meg soha könnyeid!
Ne áruld el nekik!
Csak annyit mondj, ha kérdezik,
hogy néhány szót írtam csupán
a nyárról, mi azóta sem múlva
örökké létezik.
Alkonyaink jázminillatáról,
hajadban - diadém - fehér orgonáról.
Ne szólj semmit!
Ne lássák meg soha könnyeid!
Ne áruld el nekik!
Csak annyit mondj, ha kérdezik,
hogy a lenyugvó nappal érkezem
a hegyre, ahol rózsasziromból
rakom ki megint a neved,
és álmodom újra, mindig újra
az örök szerelmet Veled...
Ne szólj erről semmit!
Ne áruld el nekik,
hogy mindig szerettelek....
