2012. július 13., péntek

Nemeskéri-Orbán István

Szeretném érteni...

Szeretném érteni...
Hogy miért a
Génjeimben van a jel,
Ami – talán - minden kérdésre felel,
Örökre égette Isten belém,
Szeretni születtem a földre én,
Élni végtelen értelmes életet,
Nevelni őket, a holnapot,
Élvezni a napot,
S csodálni az éjszakát,
Érezni az éj szavát,
Magamba szívni egy másik
Sejtelmes illatot, az Ő illatát,
Szememmel befogni a színeket,
Fülemhez szálljon az éneked,
A formát ujjaimmal megérteni,
Újra alkotni a végtelen időt,
Kőből kivájni a testedet,
Vagy ecsettel festeni rejtőző mosolyt,
Megfejteni a megfejthetetlent,
Megérteni, hogy miért szeret,
Vagy miért nem,
És én miért őt,
Miért választ magának
Engem vagy mást,
Miért tisztelem a múltat,
És miért kutatom a jövőt,
Szeretném érteni az ént,
Látni akarom bennük az egyént,
Megérteni a múló időt,
Az életnyi pillanatot,
Az egyedi megismételhetetlen kézjelet,
Az arcot, a hajat, a nevető szemet,
A sírva temetőt,
A nevetve szeretőt,
A szenvedve szülő anyát,
A boldogan viselt nyomort,
Az égi szabadok karát,
Szeretném érteni az életet...
Szeretném érteni...
Szeretném.