2012. május 30., szerda

Babity Mária

Szökött napsugár

Aznap este minden más volt.
Másképpen jött az alkonyat;
az árnyék is másképp táncolt
a hosszú törzsű fák alatt.
Csoda rezdült sejtelmesen,
éreztem: az idő megáll...
Egyszer csak a tenyeremen
megcsillant egy napsugár.
Alkonyatkor bujdosott el
a Naptól, s hozzám repült,
s én csak sírtam, úgy öleltem
két karommal, míg kihűlt.