2012. február 11., szombat

Parancs János

Téli alkonyat,
ahogy az ablakon át látom


Odakint kékezüstben a fák.
Roskadoznak a hótól,
és mégis moccanatlanok.
Súlyos tömbök, gúlák,
függélyes gerincoszlopok.
Csúcsaikat az égbe mártják.
A lopakodó homály körbeöleli,
majd fokozatosan elnyeli őket.
Gyorsan elárasztja aztán
a köztük tátongó térközöket.