2011. augusztus 20., szombat

Fecske Csaba

Örök remény

egy kéz redőim kisimítja
egy szó úrrá lesz a sötéten
élek még mindig vakon bízva
a lét ködös ígéretében
hálóként merítem meg elmém
a mindenség hullámaiban
gyarló halász mért ne hihetném
hínárok közt ott úszik halam
csillogó teste dőre vágynak
lakója ama óceánnak
mely hízelegve nyúl utánad
látod mint fullad nap az éjbe
halálig titkon azt remélve
zsákmányt számodra rejt a mélye