2011. július 24., vasárnap

Tornay András

Megtanultam

megtanultam, hogyan kell rálépni az útra;
úgy, mintha először látnám az ösvényt
de mégis tudva: örökké fog tartani a túra
úgy, mintha utoljára pislákolna lámpásom
és soha nem lesz esélyem meggyújtani újra

szürkecsoda és egyszerűrejtély minden pillanat
mozdulat születik, majd eltűnik de mégis itt marad
balga gyűrődések kővé válnak
szerény álmok bilincsben szállnak
fakó szobrok repülni vágynak
langyos forróságban sokan fáznak

egyszerűcsoda és szürkerejtély minden pillanat
sziklába van vésve minden sóhaj és minden gondolat
egyszer láttam, most már örökre látom
először látom
utoljára látom
így nézem
értem és nem értem