Atyáink földbe tértek sorra mind,
de bennünk még kertek virágzanak,
velük vagyunk jelen a föld alatt,
mivel ők lettek a gyökereink.
Atyáink csendjét őrzik a kövek,
de minket fények andalítanak,
és előlegül otthonunk megad
ivóvizet, fájdalmat, örömet.
Lengyel Ferenc fordítása
