2011. április 17., vasárnap

Pilinszky János

Az egyszerűek imája
-részlet-

Gyakran halljuk, hogy az olvasó egyszerű emberek kezébe való, azoknak az imádsága.
Mintha az egyszerűség valami sajnálatos dolog lenne!
Pedig az igazság épp ennek a fordítottja.
Épp ezért a legbonyolultabb intelligencia sem ér sokat,ha magjában nincs ott a lélek egyszerűsége, életadó ereje...
Érzékeny erény ez...
...milyen...az „egyszerűek imádsága”?
...egyszerű, de egyszerűségében – s épp abban – mélységesen gazdag.
Van benne valami monotónia, ez igaz, de milyen? Szemeivel sok mindent példáz.
Példázza a pillanatok, az órák, az esztendők, az idő múlását, s „bilincsével” az esztendők körforgását is.
Testvérien együtt lüktet a mi időnkkel, hűségesen, ahogy nem véletlen, hogy a hűségesek szeretik talán legjobban. „Monotóniája” a szív „monotóniája”, s a költészet ritmusával rokon.
*
Megvan a lét harmóniájába, csendjébe beavató ereje, mely átszőheti legszürkébb perceinket is,de működhet fordítva is, mint a sebre rakott borogatás.
...segítségünkre siet a hit, a remény és a szeretet erejével.
...az „egyszerű szívek” szakadatlanul mondják ezt az „egyszerű imádságot”.