2010. december 4., szombat

Pócsi Dóra

Te hallod a hangom

Fénytelen börtön az életem,
Nézd az arcom, könnyemet
álarcommal elfedem,
Szívem legmélyén, ha kiálthatnék én,
Nyújthatnám feléd kezem, hogy elérj.
Ne hagyj elveszni, sötétben szenvedni.

Te hallod a hangom,
Látod álmomat,
Törd szét maszkomat,
Magányom álarcát,
Szakítsd szét, Jó Uram,
Mutasd meg utam!
Most kérlek, Te védj meg!
Ismerj meg!

Ó, Uram!

Szivárvány, sokszínű képzelet,
Életemben, félhomály, mondd, mit adhatnék neked,
Álarc nélkül még boldog lehetnék,
De merre menjek én, hogy rád találjak?
Uram, nyújtsd ki két kezed, és érj el engem!

Te hallod a hangom,
Látod álmomat,
Törd szét maszkomat,
Magányom álarcát,
Szakítsd szét, Jó Uram,
Mutasd meg utam!
Most kérlek, Te védj meg!
Ismerj meg!

Szelídség, békesség
Tőled kaptam,
Hallom már,
Fényedben látsz engem,
Te átformáltál,
És új reményt adtál,
Szeretném elmondani.
A szívem kitárul.

Te hallod a hangom,
Látod álmomat,
Széttört maszkomat,
Magányom álarcát,
Te tépted szét, Uram.
Megmutattad utam,
Most kérlek, Te védj meg!
Benned élek!

Gyönyörű gyermeked lettem én,
Benned élek én.

(a Magyar Continental Singers dala)