2010. december 6., hétfő

Grigo Zoltán

Hordozlak magamban

Ahogy az örök hó
A nagy hegyek ormain,
Amit hiába tűz a Nap
Mégsem olvad el,
Úgy élsz a szívemben
És ismered kódjait,
A titkot amit senki más
Csak te fejthetsz meg,
Mert örök vagy bennem,
Már életem része vagy,
Erős ez a kötél,
Ami minket összefont,
A tenyeremben
Ez a keskeny vékony vonal,
Már rég elmondta nekem,
Hogy hozzám jönni fogsz,
Én itt vagyok
És a szeretet koldusaként
Letérdepelek előtted
Mert úgy szeretlek,
Gyere, feszülj rá most a szívemre
Krisztusként
És hordozlak magamban
Mint ő a keresztet.