2010. december 4., szombat

Egyed Emese

Meg sem tudod
-részlet-

Egyetlen hallgatásba foglalom.
Egyetlen ki nem mondott rianásba.
...
(Mindent tud, aki léptünkre tekint.
A szándékban riadalom, túlél a vers?
Talán
ott lobban el, ott éled át megint
álomban, imádságban.)