Kiss Dénes

Ütemre

Bomlik a házak kontya
a sötétedés bontja
némán belekuszálja
hajuk az éjszakába

Engem is beleszőne
csillagos feketébe
de én anyámtól boldog
sugarakat hordok

Lépésem füttyöm szikra
csiholom bátorítva
a dermedt füveket fákat
Mintha már moccannának