-részlet-
Mellénk csorog puhán az este,
Ablakunkat zörgeti a szél,
...
A testünkre némán ráhajol,
És csendet szitál a félhomály.
Simul a vállad vállam mellett,
A szemem, szemedet őrzi már,
Ránk fonódik a nyári este,
És hallgatunk mint az őszi fák.
"A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani."