2010. május 3., hétfő

Safárik Gabriella

Csendben

Nem kopogtam - s Te beengedtél
álltam a küszöbön szakadt szívvel
vert álmokban csodaváró szemekkel
száműzött ellopott remény-igenekkel

Kézen fogott a hajnal és sétáltunk
csókjaidtól kékké fagyott a szám
ajkaidat kerestem havas arcommal
szorítottam kezemmel szavaid vágyát

Szerelmed koronája égette fejem
soha nem múló sebet ölelt belém
szorításod késként szenvedte testem
szememben ezer éjszaka halva remélt

Elmegyek - mert szakad a hó egedből
belepi zölden ragyogó csillagom pilláit
nem olvadó jeged virágot bont véremben
s nem láthat többé emberi szem
ezen a világon...