2010. február 6., szombat

Szabolcsi Zsóka

Tudom...

Jöttél felém egykor
bús alkonyi árnyék,
egyetlen, akihez
boldogan találnék.
Boldogtalan álom,
köddé váló kérdés,
füstté omló emlék,
holnaptalan érzés.
Álmaimban sokszor
hozzád szólt az ének,
álmaimban sokszor
szavaid becéztek.
Tudom, álom volt csak,
féligédes álom,
s ringató szavaid
sehol nem találom.