-egy könnycsepp utóélete-
Vidéken jártadban láthatsz
magányos, ódon házat,
melynek hó-kucsmás tetejét
míves csatorna szegi még.
Néhol az eresz már ereszt,
itt rajta a hosszú tél
kövér jégcsapot növeszt.
Tavasz jöttére kíváncsi
csepp fürgén indul útra.
Ám egy hideg fuvallattól
minden visszafagy újra,
s téli álmom álmodom még
én a ház, és velem a jég.
