2010. január 8., péntek

Szeitz István

A kísértet

Tegnap éjjel a nyárfák alatt
Sietősen léptem,
Utamba állt egy halvány alak,
Nem láttam egészen.

"Ó, ki vagy te furcsa idegen,
S mért hullik a könnyed?" -
Kérdeztem, de ő csak mereven
Bámulta a földet.

"Élő ember itt nem álldogál,
Árnyak tanyája ez,
Akkor kísértet lehetsz talán,
De az sosem könnyez."

"Ó, hagyd barátom, hagyd el szavad,
Ezt te meg nem érted,
Könnyeim miatt szívem szakadt,
Így lettem kísértet."