2010. január 30., szombat

Madár János

Csak a hűség és szeretet

Az arc már télre készül. Meg-megvillan a tiszta hó
ősöktől örökölt ráncaiban. Nézd a hegyet is, születne
újra, csak föloldozná mégegyszer bűneinket az idő.
Eloldaná a fénytől - évekkel súlyos vétkeinket. Mert
az öregség kegyetlen csönddel feszül a húsra. Botra
támaszkodik, gyógyszerek kesernyés ízét érzi. A hiányt
nem lehet megtagadni. A semmi belénk ivódik örökre,
mint a végtelen - bogarak apró lábnyomaiba. Hiába Isten,
könyörgés a homlokunkhoz feszülő éghez, nem segíthet
rajtunk senki, csak a hűség és szeretet. Hogy voltunk
és vagyunk valakié, aki örökre a miénk: itt él a szívünkben,
minden mozdulatunkat féltve őrzi; és az utolsó napon
visszatér velünk a teremtő sírgödréhez.