hogy ne szakadna ketté
csomózzuk újra
csak még egyszer
még egyszer talán
a görcs
kelleténél több
kibogozhatatlan
kezdetén a vég
ami elmúlt nem
visszatekerinthető
csomózzuk újra
egyszer még
levéltöredék
kusza mondatfoszlány
hiába vers
szó
kő kövön
kimondatlan
halk dallam
visz a víz
csikorognak az álló
csillagok
hullók
fényesek
kihűlt nyomokba lépsz
a múlt kifogy
hátad megett
két kezedben elfér
a jelen
tenyeredbe rejted
hogy őrizd s
elereszd
visszavárod
