Mezőkön és utcák felett,
könnyedén és hangtalanul
keringve, hull a hó.
Játékosan táncol a tágas égen,
majd, ha elfáradt,
a földre fekszik szépen.
Felöltve ezer mozdulatlan formát,
elalszik a tetőkön, kéményeken,
a kerítésen és a kertben.
Köröskörül mindenhol
mély nyugalom, csend honol.
Közönyösen hallgat a feledésbe merült világ.
