2009. november 2., hétfő

Lucian Blaga

Várom alkonyom

Tekintetem csillagzó égben fürdetem –
s tudom, hogy lelkem is rejt
magában csillagot sokat,
és tejutakat,
a sötétség csodáit.
Meg mégse látom őket,
túl sok a napfény bennem,
ezért nem láthatom.
Várom, hogy alkonyodjék,
s látóhatárom lehunyja szemét,
várom alkonyom, éjem, szenvedésem,
egem sötétedését,
hogy kigyúljanak benn a csillagok,
az én csillagaim,
amelyeket nem láttam
eddig még soha.

Lengyel Ferenc fordítása