2009. november 16., hétfő

Bodó Csiba Gizella

Elmaradt ígéret

Hogy megmutasd a
Legszebb naplementét,
Még mindig erre vágyom,
Naplementébe hajlom
Magam is, hív az álom.
Még húzom az időt,
Tartom szememmel
Tűnő napkorongját,
Szőlőtőre akasztott
Vérszínű kalapját,
Felhőcsíkok mögé
Bújik elpirultan,
fáj a homlok mögött
látni, ahogy zuhan,
elmúlt egy nap
bizonytalan
magányban – e nap
is hiába vártam!
Vágyam kuporog zártan
(talán fél?), nehogy újra kérjem:
a legszebb naplementét
szemünkkel kísérjem.