Napok...
Tükörből nézek a szemembe
S a tükör taván tünő árny rezeg:
Ki -- tegnap voltam. S fürkészem remegve
Az ismeretlent, ki -- holnap leszek.
Kisért a tegnap, hiteget a holnap --
S én állok közbül, örök féluton,
S a két talányt, mely eggyé sosem olvad,
Magam-áltatva eggyé hazudom.
Várok. Egy napra. Titkot megnyitóra,
Melyen majd hittel harsogom: vagyok!
-- S jő árnyak lomhán lépő légiója,
Szegényen, szürkén, szomorún...
Napok.
