Ne vesd össze az arcot az arccal,
gyökeret hajtott rajta az idő,
a ráncaiban emlékezés nyargal
s terhétől egyre mélyül a redő ;
összhang-kötések lassan bomlanak,
fogyó világot rejteget a kor,
barázdákba gyűlt a tapasztalat
s homokdűnéin a múlt barangol.
Ne vesd össze a szemet a szemmel
és ne keresd a régi csillogást,
ha feltöltődött mai fényekkel
szemfenékre rejtőzik a múlás;
az emlékeket nem őrzi a szem,
fordított prizma, mindent visszaver,
párhuzamos fénycsóva-síneken
csak a jelen vonata menetel.
