2009. május 25., hétfő

Vékony Andor

Szótlan évek...

Évek...,
ahogy vállamra rakódnak sorra,
nem hagyva időt a szónak,
mit annyiszor mondani akartam.
S lehet soha nem lesz hely és idő,
térbegörbült pillanat,
hogy elmondjam.

Maradnak a leírt szavak,
döccenő suta sorban...
Csak egy dolog nem marad:
a szó, amit mondani akartam.