Tudjátok-e, udmurtjaim, ki vagyok én, tudjátok-e?
Ki köztetek a forgószél s a szenvedések embere?
Síró madár, nádszál vagyok, kit itthon tart,
az esti égről is lehoz a Káma-part.
Érzitek-e, hogy itt vagyok, ha érkezem
s nevetni kezdek, felétek nyúl két kezem?
Az árvizet túlharsogni ha nincs erőm,
megismeritek arcomat a vadvirágos tág mezőn?
Ki tudja, máskor hol rejtőzöm, hol lakom?
Ki látja néha nyomaim a partokon,
ki érzi meg, hogy hol szelíden, hol vadon
csak szegény, elgyengülő népem nyugtatom.
Ha fáj a sors s én enyhítném, megérzitek?
Az ég sötétjén csillagom megtaláljátok s nézitek?
Mondjátok-e, hogy ő, a költő járt ma itt,
őrizni mások, szenvedőbbek álmait?
Lászlóffy Aladár fordítása
