Nyitány
Bámultam a merengés vizébe,
Úgy néztem az élet figuráit,
Ezért nekem tarka ellenjáték
A föld minden kavicsa, növénye.
Dél
A zöld vizekben nagy gyöngyszemekből virágok nyílnak,
Altató hangja ezüst bogárkák vízi dalának,
A parton álmok és délibábok vágytalan, bágyadt,
Napfénytől ittas, vízre merengő lányai állnak.
Délután
Reszketnek ezüstlő parton szürcsölvén a gazellák,
És az ivás zaja oly furcsán megbontja a csendet,
Ahogy moccanat nélküli vizekből kilebegnek
Lassan a hosszú, vízszínű néma gazellák.
Este
Hallgatnak est-teli fákon a vízi fülemülék,
Ívükkel átfogják a vizek a képzelet egét;
Kék partra visszatérnek árnyból a madarak,
Szájukban vörösen izzó egy-egy napgyöngyszem ég.
Vas István fordítása
