Szabó T. Anna

Növénynek lenni

Bokros hibiszkusz. Neki dől a fény.
Érzi, hogy kicsit langyos az üveg.
Ideje, léte más, mint az enyém.
A fénynek dől, és virágot növeszt.
Felette borzas porcsinrózsa lóg,
virága helyén bolyhos vattaszálak.
És terebélyes mikulásvirág:
fellevél, álvirágzat.
De bibés, sárga, igazi virága
közén ragyogó gömbben, fényesen vár a nektár.

Kint még hó. Benn a dzsungel.
Ablaknál állok. Csend van. Süt a nap.
Iránytalanul boldog pillanat.

Lélegezni.
Minden van, semmi sem kell.
Mint a hibiszkusz: élek.
Behunyt szemmel.

Csak amíg innen elszólítanak.