Tudsz-e kiáltani?
Ha annyira szép, hogy már fáj...
Barna sziklák ősrégi pora ködlik
S minden kő egy-egy szívet zár...
Ha édes dallamokban
Örömöd, mint karcsú pehely
A légben könnyedén száll
És csordultig telt a kehely....
Mered-e kimondani?
Vagy megmarkol a félsz,
Ősz barázdát gyáva lelkedbe szánt?
A kishitű, óvatos szürkeség
Monoton csoszogása földre ránt?
Képes lennél Őt nem szeretni?
Ne állj a peremen soká, röppenj!
És nem látod szakadéknak már
Kovakő kezedben a Pillanat:
A Kedves suttogása kitár...
