(Hommage
a’ Pilinszky)
Már semmit sem tudok.
Csak ragyogni. Tündökölni
a kirakatok előtti napsütésben.
Melegedni és fölengedni
legvégül, akár az üdvözültek.
Elnézni – mielőtt a teljes
feledést kiérdemelném.
"A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani."