Mindig csak rohanunk,
mint az elsuhanó gyorsvonat.
Mindig csak rohanunk,
csodát hiszünk, csodában bízva.
Mégis az a legszebb,
amit nem élünk meg, a kusza
álmok és sejtelmes
gyöngy-foszlányok, - ott a távolban.
"A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani."