Gámentzy Eduárd

Hangulat

Mikor csak magam,
… És senki más…
Kizárt világ, tűnő varázs.
Valami furcsa hangulat,
Hangtalan léptek,
Tehervonat, az állomás,
Koszos padok.
Megfoghatatlan dallamok.
Egy láthatatlan zenekar,
Hangol a ködben,
Engem akar!


Gitáros kellene nekik,
-Játszanál velünk? – kérdezik.
-Én már nem!… Én már nem tudok!
Ujjaim acélsodronyok,
Gitárom visszaadtam rég,
A fának, amiből metszették.
-Most megyek! Adjatok utat!
Nem vagyok, csak egy mozdulat,
A tovatűnő éjszakán.
-Pipacs a töltés oldalán.