Amikor az álmok
mind eltűntek,
az emlékekre
vigyázz, kérlek,
meg ne kopjanak!
Úgy hozzák el
biztos menedéked,
ahogy lángra lobban
a csontszáraz alom:
pillanat alatt.
Alázattal gondolj
a múltra, az időre,
mely begyógyítja
a szívben lüktető
fájó sebeket,
de soha ne sürgesd!
Várj sorodra.
Az idő magát
fel nem emészti,
el nem veszítheted.
A régi emlékek -
tarka kövek,
mozaik darabok.
Színükben rejlik
az igazság.
Őrizd meg őket
mint értékes kincset,
mint írott könyvet,
hogy még sokan
olvashassák!
