Most zsong a tűz és meghúzódsz mellettem
s pattognak bennem, kis nóta-szilánkok.
Áldom az Istent, hogy ily szelíd lettem,
ölelem benned az egész világot.
Apró, kis bolond nóta-töredékek,
csillogó,csendes,csip-csup cserepek
-amikből nem lesz soha, soha ének-
játékosak, pajzánok, gyerekek.
Szeressed őket! Ártatlan koboldok.
Születnek és aztán vígan meg is halnak,
csak az az óra csendes, szelíd, boldog,
amikor bennem ilyenek fogannak!...
