Mondjátok el, hogy' éltetek,
mikor lelket cseréltetek.
Mondjátok el, az új hazát:
a víz ízét, a föld szagát,
a szántót, tarló, réteket,
a port, amelyre léptetek.
A házat, melyben laktatok:
az ajtaját, az ablakot,
a zárat és a nagy falat…
A mélyben surranó halat.
Az utat, fákat, lombokat:
a könnyet és a gondokat,
a célt, - mit tán' elértetek -
s az embert, kit nem értetek.
Aztán, egy-két szót szóljatok,
arról, ki szintén itt lakott,
kinek velünk csak gondja volt
s a házán karcsú tornya volt.
Mondjátok el, mint éltetek?
Azt is, ha félve féltetek,
azt is, ha néha könnyetek
közé szorult reményetek.
És azt is, hogyha sírtatok,
mikor örömről írtatok.
