Alattam, mellettem, fölöttem
páratlan, párosan, pirulósan
itt, idejötten, ittmaradósan
nagyon akarón és odaadósan
adakozik minden öleléssel
belém égetve magát és szavait
űz, hajt előre, felmagasztosít
veti glóriákból font árnyékait
kezemre, fejemre, gondolatomra
öregedő, kopott magamra
rég szunnyadó parazsamra
ébredő tetszhalott múltjaimra.
Bennem fakadó vizekből
erekből, véredényekből
nászunk erejét dörzsöli darócba
égető, buja takarókba.
Lepedőnk felgyűrt fodra
elrejti kétkedésemet.
Ki lesz? Mondd, aki eltemet?
