- az én őszi versem -
Hajszolt veteránjaként az Időnek
Botladozok itt közöttetek –
Előbb-utóbb, gondolom, kilöknek
A nyüzsgő tömegből a most-nepperek
És hiába tűzöm ki fehér zászlóm
- szél szakítja szét, mint Sors az álmaim -
Elmúlt Idő! Hol vannak régi,
A végtelent újraálmodó barátaim?
S most már csak kószálok a régi dombokon
– céltalan félelem űz iránytalan –
A vérszínbe öltözött haldokló fák között.
Szemem életet kutat a halott avarban -
Eljött ősze az életemnek.
Indulok tovább.
Gyermekkorom partjára érve
Áradó vizek rontanak felém-fölém –
Menekülnék innen
– Még védeném maradék
Beomlott, fájóan naív kis álmaim –
Jó lenne egyszer
– ma még? –
Versfélét írni!
– ha mernék –
– ha tudnék –
