Az a jó, amikor a láb
tapodhat a forró homokban,
ha napon heverhet a test,
az jó, mikor az ember ott van,
nap, víz, homok, csak az a jó,
ha messze gondtól, gondolattól,
nem élni, csak a bőrön át,
csukott szemmel, az az aranykor.
"A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani."