Néha úgy tűnik a hűvös estéken,
hogy számomra az év csak a nyárból áll.
Jól tudom, nem szabadna, de így érzem,
ha az őszi szél a fák között kószál.
[…]
Hoz a szeptember sárguló lombokat;
potyogó szőlőszemek ugranak át.
A szomszédom kerti munkát halogat
élvezve a nap utolsó sugarát.
Az októberi vénasszony nyarakon
sok ezren kelnek vidám vándorútra.
Néha a szél sziszegését hallgatom
s lefotózom a színes erdőt újra.
Köd-hűvös, nyúlós november reggelek,
még elvagyok jól egy könnyű kabátban;
s a kávé íze, amikor felkelek
megmaradt ugyanaz ébredő számban.
Első cigaretta az ajtó előtt,
világít a parázs: még sötét van ám!
A hó végén boldog gyermek és felnőtt,
újra díszek függnek a karácsonyfán.
Megcsikordul az út bakancsom alatt,
tetőről lógnak méteres jégcsapok.
Kései ember a busz után szaladt:
elérte, én is mindjárt otthon vagyok.
Kifelé ballagunk a télből, de még
hideg van, kegyetlen hideg és sötét.
De nem veszi el, mit sok ember remél:
a várt tavaszt és a farsang örömét.
Hóvirág virít a smaragd fű között,
lassan éled a tetszhalott természet.
A tél a messzi északra költözött,
minden mi eddig szunnyadt, most felébredt.
Bolond szellő és bimbózó barackfák,
szárba szökkenő, alvó-kicsiny csíra;
friss arcú népek az utat tapossák,
izzadnak, s arcuk fedik el sikítva.
Virágzik a lila-fehér orgona,
anyu is annyira boldog, és lángra
gyúlnak a szívek – szerelem otthona
is ez a hónap a csókokat látva.
Utolsót csengetnek az iskolában,
és a vízpartra menekül mindenki.
Százezrek kiáltják: „csak erre vártam!”
Sok diák a múlt tanévet neveti.
A július a tikkasztó hőségé,
de olyan gyorsan változik az idő!
Hűsölünk a vízben, de a nap végén
ránk zúdul hirtelen a vad jégeső.
Sárguló kalász és szomjazó földek,
a tűzijáték után kihalt a part.
Kékek a villámok de a fák zöldek:
bár pár hulló levél már utcát takar.
[…]
A szomorkás ősz nemes szőlőt érlel,
és csillogó havat hoz a hideg tél.
Tavaszidőn a szívünk alig fér el,
nyáron a hársfa szerelmekről regél.
Ha őszi a világ, tavasz után sírsz,
míg a télen forró júliust várnál.
Minden évszakunk valahol vidám, hisz
kilenc hónappal több az év a nyárnál.
