A rím? A ritmus? A kép? A szerkezet? A látomások logikus rendje?
Talán az indulat, a képzelet hangokká, szavakká, mondatokká változása?
A hit felülkerekedése a hitetlenségen?
A halálfélelem erőfeszítése, hogy leküzdje önmagát?
Játék?
Mesterség?
Az ihlet pillanata? A megvilágosodásé?
Az a perc, amikor már minden halogatható,
csak igazunk kimondása halaszthatatlan?
Menekülés a világtól, vagy épp ellenkezőleg –
tudatos beavatkozás a világ dolgaiba?
Szolgálat?
Kiszolgáltatottság?
Végső soron minden költő ezekre a kérdésekre keresi a választ.
Mert azt hiszem, aki nem keresi, az nem költő, aki pedig válaszolni tud,
nem ír többé verset.”
