/ez a kezdet/
Hajnalodik. Ébred a világ.
Szikrát lop szemedbe a Nap.
Táncot lejt rajtad szemtelen sugár
összeköti sarkad, sarkamat.
Talán elhagysz, talán elmész egyszer…
Nekem ez a kezdet, nem a vég;
angyalként szeretlek szabad szerelemben
magam feladni sosem elég!
Hiába kárál sok varjú-boszorkány
balga lelkek, dermedt feketék:
Lehet, hogy elhagysz, elmész egyszer...
most ez a kezdet, nem a vég.
Hajnalodik, ébred világunk
szikrát lop szívünkbe a Nap
amit elvesztünk, mindent megtalálunk
magam benned, bennem magad.
Egymásba fonódva közös az álmunk
múltunk fája tövig elég.
Lehet hogy elmész, elhagysz majd egyszer
de ez a kezdet, nem a vég.
