Kolozsvár júniusban
„De nincsen mégsem olyan alkonyat
Sehol a földön, mint a Szamosparton...”
(Reményik Sándor: Benéz a havas)
Ablakomon beszól a Szamos,
Beköszön a sárga villamos,
Sebemet gyógyírral hinti be
A város sok harsogó színe.
Vihar támad, szikrázó, fehér,
Egy villám valahol célba ér,
Tenyeremen, mint apró madár
Megpihen az esőverte nyár.
Vihar után
„A kék habok közt felmorajlik
valami zsongó halk remény...”
(Dsida Jenő: Robinson)
Mert teremtettél, mindétig eveztem
Folyónak mondott végtelen vizen.
Nem szűkölködöm immár semmiben,
Uram, tekints rám, ne kívánd a vesztem.
Robinson-gazdag kincseim csodálom:
Fejem alatt egy kopott biblia,
Meg egy maréknyi jóízű Dsida,
Egy ital víz és rettenetlen álom.
E völgy fölött ma nem lesz virradat!
Egy fenyő csúcsán napozik a nap,
Kárörvendően ladikomra néz.
A parton tölgy, egy vén harkály kopácsol,
Az Isten izzad: nagy csónakot ácsol
És csilingel egy Chopin-polonéz.
