Hét burokban pihentem,
világra öleltek,
világra öleltem.
Lélekmadár rikoltott fölöttem.
Megbocsát a vihar
és a száraz levél,
a patakzó vérből
hulló darab kenyér.
Magemésztő földben
forgolódik a Nap,
álmodja az eget,
holdat, csillagokat.
"A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani."