/részl./
"A mezők felett angyalok szövik most a csendet
...
két nyugtalan vándor egymás mosolyán derülünk
...
hiába múltak napok és évek s hiába űztek
...
megérkeztem tehozzád s többé nem hagylak el soha.
...
a te szempillád alá bújok el ha fázom
s a te szíved forró kútjából enyhítem szomjamat."
