Ablakok, miken át égre nézünk,
susogó lombú fák tövén a pad,
kuckók, zugok, titkos kerti székek,
hová meg-megtér a fájó lélek,
s hol nyugodtan lehetsz őszintén önmagad,
hol szánjuk-bánjuk sok-sok tévedésünk.
Hol hisszük, életünk, szellemünk szabad,
hol emlékképek már alig gyötörnek,
hol balzsamos gyógyír minden pillanat,
derűs napokról álmodunk
csodakék egek alatt.
