2012. január 26., csütörtök

Zsiga Lajos

Ars poetica

arc poétika

bárcsak forrás lehetnék
belőlem ihatna menekülő
szomjas vendég

fényzápor hull szemeimbe
miközben vallat a csend
míg bennem igazodik a rend
vádló bűntudat sokszor
feltépi fájó sebeimet
hiába takarom emlékek fátylával
újra képet rajzol a képzelet
lelkem füstszínű hártya falára
mint beton falra spray-vel
a pajkos gyerekek
… békém - bár csak
szóban hirdetem
a vers mi még bennem él
a nyelv, s a kényszer
amivel mindig újra születek