2012. január 19., csütörtök

Zsiga Lajos

hiába kiált...

rettegett magányom
hiába kiált
hang meg sem születik
csak egy halk sóhajtás
gondolatok hatványain
vívja a csatát
mint hegedű húrjain
vonón szétfoszló szőrök
húrokon csak a fa csúszkál
nótátlan nótát szül
mire nem táncol
a bús magány
pedig, hogy ölelném
a vidám kacagást
mosoly könnyeiben
révedő félhomály
nem látok rajta át
csak érzem
szárnyai suhogását
zenében imádkoznék
hozzád Istenem
elcsukló hangom
talán meg sem érted
békét szeretnék
békét mindenkinek