2012. január 8., vasárnap

Szilágyi Hajnalka

Maradék idő
-részletek-

Hogy miért szeretsz engem,
és miért találtál rám,
honnan indultál, és meddig maradsz,
napok, hetek, hónapok, évek...
nem nézek vissza, túl mély a távolság.
Tán egyszer megsúgják az álom-Istenek,
hogy miért te, és miért én lettünk
a mindörökké mi,
...
az együtt-, egymásba-, szerelembe-lélegzők.

Tegnap még a versek hangja
harapott szelíden ajkunkba,
...
Ma a szerelem a falra rajzolja
árnyékunkat valóságként,
...
csönded vagyok lelked szigetén,
szívedbe gömbölyödve zajongok,
ki- és betakargatom átutazott álmaink.
...
Holnapra levetkőzöm benned,
hogy könnyű legyen az újabb átutazás,
átölel minket ez az ismeretlen szédülés,
testünkre indaként fonódik
az örökké tartó szárnyalás.
Pedig félünk..., hisz tudjuk...
nem hosszú életűek a törtszárnyú lepkék,
de addig is tarts magadban,
mintha ki- és belélegeznél.
Szorítsd arcom arcodhoz, s vigyázz rám.